Ez a cikk 5 perc alatt elolvasható
Tartalom utoljára frissítve: 02 szeptember 2023
A cikket írta és ellenőrizte: Dr. Maria Liszewska
Manapság a fogászati kezelések minimál invazív megközelítéssel történnek, mely magában foglalja többek között a betegség által érintett fogak kezelését, akár már előrehaladottan is, a foghúzás elhalasztása vagy megelőzése érdekében. Bizonyos esetekben azonban a foghúzás, vagyis a fog eltávolítása elkerülhetetlenné válhat.
A minimál invazív fogászati kezelés a fogmegtartó kezelésekre összpontosít , azaz minél kisebb beavatkozást végezzünk az emberi szervezetbe, kevésbé terheljük meg, és kevesebb saját szövet vagy foganyag sérüljön. Ennek ellenére azonban számos javallat szólhat a fog kihúzása mellett, ez pedig akkor válik aktuálissá, amikor az általános egészségi állapot megőrzése mellett lehetetlen a fogakat biztonságosan a szájüregben tartani.
A fog eltávolítása az alábbi esetekben válhat szükségessé:
A foghúzás helyi érzéstelenítésben végzett eljárás, melynek köszönhetően a páciens nem érez fájdalmat a beavatkozás alatt és közvetlenül utána sem. A helyi érzéstelenítés célja a fájdalom enyhítése, miközben más érzések (pl. tapintás, hőmérséklet) megmaradnak. Ebben az esetben a páciens az eljárás során teljesen eszméleténél marad, érzi az érintést, nyomást, amit az orvos sebészeti eszközökkel végez, de mindezeket fájdalomérzet nélkül.
Szükség esetén a beteg a beavatkozás után fájdalomcsillapítót is bevehet, ha szeretné meghosszabbítani a fájdalommentes állapotot. Ez lehet a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók egyike, vagy vényköteles gyógyszer, amennyiben azt a fogorvos felírja a betegnek.
Az íny közvetlenül a műtét után vérezhet és megduzzadhat, amennyiben a vérzés az eljárás után néhány órán belül jelentkezik, nincs ok aggodalomra. Ellenben ha a vérzés intenzív, vagy hosszabb ideig tart, mindenképpen fogorvoshoz kell fordulni.
Egy másik, várható és természetes tünet, az a foghúzás utáni ínyfájdalom, aminek körülbelül három nappal az eljárás után csökkennie kell. Ha szükséges, a beteg beveheti a fogorvos által, erre a célra felírt vagy javasolt fájdalomcsillapítót.
A foghúzás utáni első szakaszban megfigyelhetjük a gyógyulási folyamatot. A seb véralvadékot - vérdugó - képez néhány percen belül, amely természetes gátat jelent a mikroorganizmusok és fertőzések ellen. A vérdugó elengedhetetlen a sebgyógyulási folyamathoz, ha kiesik a sebgyógyulás elhúzódhat, gyulladások léphetnek fel.
Tehát hogyan néz ki az egészséges fogíny? Világos rózsaszínű, nem duzzadt, és fájdalommentesnek kell lennie, valamint nem vérezhet a napi higiéniai rutin során. Az íny teljes regenerálódására legfeljebb 7-10 nap szükséges.
A beavatkozás menetét és nehézségét, valamint az íny gyógyulási folyamatának minőségét és sebességét az alábbi tényezők befolyásolják:
A páciens erős testfelépítése (különösen a rágó- és szájizmok) megnehezíti a beavatkozást, de a gyógyulás általában gyorsabb és előnyösebb, mint az gyengébb testfelépítésű betegeknél. Ehhez hasonlóan a fiatalabb és általában egészséges embereknél a foghúzás után az üreg gyógyulása gyorsabban megy végbe.
Továbbá a sebgyógyulás függ a seb méretétől és a környező szövetek károsodásának mértékétől, valamint az esetleges fertőzés meglététől és a sebzett terület vérellátásától.
A sebgyógyulás körülbelül 7-10 napig tart, közvetlenül a beavatkozás után kialakult vérröggel kulcsszerepet játszik a seb gyógyulásában.
Közvetlenül a műtét után érdemes betartani néhány általános szabályt annak érdekében, hogy felgyorsuljon az íny gyógyulása, és megelőzhető legyen későbbi gyulladás kialakulása.
A fogmeder gyulladása egy folyamat, amely a műtét után 2-3 nappal alakulhat ki. Ez a műtét utáni szövődmény, amelyet a természetes védőgátként funkcionáló véralvadék kiesése okozhatja. A "fogmedergyulladás" nagyon erős fájdalommal jár, a seb érintésre nagyon érzékeny, de a seb területe és az íny nem gyullad be. A kezelése körülbelül 1-2 hetet vesz igénybe.
Érdemes betartani néhány egyszerű szabályt, hogy a foghúzás után megfelelően gondoskodjunk a képződő véralvadékról, valamint a gyógyuló sebről, és ezzel megelőzzük a „fogmedergyulladás” kialakulását.
Sebészeti és parodontológiai beavatkozások után gyakran antiszeptikumok javasoltak, általában szájvíz formájában. Ezek segítenek a mikrobák eltávolításában és csökkentik a gyulladás kellemetlen tüneteit.
A mikrobákat fertőtlenítő és elpusztító antiszeptikumok „aranystandardja” a klórhexidin, ami csökkenti a lepedék terjedését, emellett antibakteriális, vírus- és gombaölő tulajdonságokkal is rendelkezik. Főleg a gyógyulás kezdeti időszakában ajánlható, amikor a kihúzás utáni seb fogkefével történő mechanikus tisztítása nem javasolt.
A klórhexidin termékek rövid távú terápiára használhatók, és legfeljebb 14 napig alkalmazhatók. Klórhexidin tartalmú szájöblítők (pl. meridol CHX 0,2% szájvíz) esetén javasolt a szájöblítés körülbelül 1 percig naponta kétszer végrehajtani, és legfeljebb 6 havonta ennél is gyakrabban, hacsak a fogorvos másként nem javasolja. A klórhexidint tartalmazó szájöblítők 12 éves kor felett használhatók, és csak orvossal vagy fogorvossal folytatott konzultációt követően szabad őket alkalmazni.
A hosszú távú megoldásokat kereső, higiéniai szokásaikon javítani, ínyük állapotával törődni vágyó betegeknek ajánlott a bakteriális lepedéket gátló vegyületeket tartalmazó termékek, mint például a meridol® Complete Care fogkrém és szájvíz. Ezek naponta használhatók, és nincs korlátozás a használat gyakoriságára és időtartamára vonatkozóan.
vagy
Töltse ki fogyíny tesztünket és fedezze fel az Ön igényeinek megfelelő termékeket!